A Nagyváradi Roma Baptista Gyülekezet Honlapja
   
e-mail: varadiroma@uw.hu

Menü


Gyermek misszió




Címünk:

Kolozsvári út. 186
Calea Clujului Nr. 186
Nagyvárad
Oradea

Csütörtök: 18:00 - 20:00
Vasárnap:   9:00 - 12:00
                  18:00 - 20:00






 

A Gyülekezetünk

  
  
    A cigánymisszió a nyolcvanas években kezdődött el.
1991 december 22-én volt a megnyitója a Nagyváradi Roma gyülekezetnek, a Măcieşului 37 szám alat. És majd 15 éven át tartottunk rendszeres Istentiszteleti alkalmakat ezen a helyen
   Ez az Új gyülekezetünk tervei, ilyennek szeretnénk az Imaházunkat. (2002)
   2003- ban leraktuk a fundamentumot, és 2004 nyarán már sikerült a mellék épület első szintjét felhúzni.

   2006 szeptemberében lett kész a mellék épület, és akkor, volt a megnyitó is.
Ebben az épületben tartottuk az Istentiszteleti alkalmainkat. Itt van az ovada, és több helység a vasárnapi iskolások számára.
A lelkipásztori lakás is ebben az épületben van

    Az épitkezés tovább folytatódik, elkezdtük a főépület fundamentumjának lerakását.
   2006 octóberében megkezték az alap készítését
  2008.április 26 a Gyülekezet megnyitója


Kajcza János
lelkipásztor


      1956 január 3-án születtem Nagyváradon, Cinkapannán. Gyermek koromban édesapám megtanított a "Miatyánk" imádságra. Tizenéves lehettem, amikor előszőr láttam és hallottam a hívőket, akik a szomszéd házban jelentek meg. Megdöbbentett, hogy legtöbben komolytalanok voltak és nem fogadták el kellő tisztelettel, amit hallottak. Ez rosszul esett. Egy néhányszór a cigánytelepre jöttek és hozták az evagéliumot, de senki nem fogadta be. Ettől kezdve szívemben az volt, hogy én is szeretnék hívő lenni. Szüleim nagypénteken böjtöltek, velük együtt én is. Volt, amikor azért imádkoztunk, Isten segítsen meg, hogy hívő legyek.
    Eljött az idő és 17 éves koromban megházasodtam. A lakodalom után négy hónapra rá az első feleségemet ott hagytam és hazamentem. a következő héten vízért mentem. A vízvezetéknél egy 13 éves lánnyal találkoztam, akit onnan hazavittem. A lány szülei örültek és az én szüleim is. Isten megáldott egy kisfiúval. A második útban volt. Polgárilag megesküdtünk, hogy ne vigyenek el katonának. Anyagilag nagyon szegényesen éltünk, még villamos jegyre sem volt pénzünk. Bekerültem a cipőgyárba és dolgoztam, de közben rászoktam a csencselésre. Ennek érdekében a Dácia Szálloda parkolójába bementem, a lengyelektől igyekeztem árut vásárolni. Séta közben láttam a felírást: Baptista Imaház. Ittas álapotban bementem, de el is aludtam.
    A családunk szaporodott. Isten megáldott négy drága gyermekkel, két fiúval és két lánnyal. Szeretettel igyekeztem körülvenni feleségemet és gyermekeimet is. Ennek ellenére mégis sokat veszekedtünk. Házassági kapcsolatunk tönkrement. Tizenegy év után feleségem elhagyott és összeált egy másik férfivel. A három kicsit magával vitte a nagyobbik gyermek velem maradt. Ez a tény nagyon lesújtott, aludni se tudtam. Éjjel-nappal gyötrődtem. Nagyon sokat imádkoztam, szerettem volna együtt lenni enyéimmel, de hiába. Majdnem minden nap elmentem a Szent László téren a templomba imádkozni. Emondtam az "Úr imádságát", a "Hiszek egyet", az "Üdvözlégy Mriát". Láttam, nincs semmi remény, hogy feleségem hazajöjjön gyermekeimmel. Rosszat akartam, elhatároztam, hogy megházasodok. Elmentem azokhoz, akikkel valamikor én is velük jártam, de senki sem állt szóba velem. Megpróbáltam mindent elfelejteni. Bánatomat a szórakozásba, italba fojtottam. Egyik szórakozó helyből a másikba mentem, de senki nem táncolt velem. Mindez súlyos teherként gyötörte szívemet egy fél évig.
A munkahelyemen két fiatal hívő fiúval dolgoztam. ők látták áldatlan helyzetemet és román nyelven igyekeztek arra buzdítani, hogy forduljak Istanhez, mert Ő tud segíteni.
Eszembe jutott az, amikor részegen bementem a baptista imaházba (ami nem volt véletlen). Jobbik énem arra késztetett, hogy menjek el. Elmentem egy vasárnap, két vasárnap vagy ötször-hatszor és akkor szólt hozzám Isten. Úgy éreztem, hogy amit hallok, az mind nekem szólt. Különös hatással volt rám egy gyülekezeti tagnak a bizonyságtevése, amelyet a bibliaórán mondott el. Ismertette, hogy ő a templomban presbiter volt, hitt Istenben. A betanult imádságokat úgy mondta, mint egy verset Gondolatai egészen másfelé kószáltak. A családtagok arcáról leolvasták, hogy nincs öröm, béke a szívében. Rádöbbent arra, hogy könyörgéseit akkor hallgatja meg Isten, ha előbb befogadja az Úr Jézust. Elmondta azt is, hogy már öt éve befogadta az Urat, mint Megváltóját. Együtt örült családjával, akik már hívők voltak.
...                     
                               Tovább >> ...