A Nagyváradi Roma Baptista Gyülekezet Honlapja
   
e-mail: varadiroma@uw.hu

Menü


Bizonyságok





Címünk:

Kolozsvári út. 186
Calea Clujului Nr. 186
Nagyvárad
Oradea

Csütörtök: 18:00 - 20:00
Vasárnap:   9:00 - 12:00
                  18:00 - 20:00






 

 





   Lázár Károly


  

1972 Március 25 ben születtem, egy szegény családban. Anyám négy gyermekéből, én voltam a második. Egyedűl nevelt bennünket, mivel apám nem volt mindig velünk. Apám nem segített anyámnak,  a mi nevelésünkben, így hamar fel kellett nőjünk. 16 évesen el kellett menjek dolgozni, hogy tudjak segíteni anyámnak, azért hogy megtudjunk élni.
Gyermek koromban apám minden vasárnap templomba küldött, abból a célból, hogy mint katolikus keresztyén éljek, és valamilyen formában megismerjem Jézust.
Ott hallottam Jézusról, tudtam róla, de nem hittem benne, mert ott nem tudták nekem bemutatni úgy, hogy igazán megismerjem és igazi hitre jussak.

Apám egy világot szerető ember volt, ivott és kicsapongó élete volt. Sajnos én még őt is túl szárnyaltam. Mindent ki akartam próbálni, amit a világ és örömei nyújtani tudott. A paráznaság, a szórakozás, diszkókba és házibulikba jártam, bárokba és kocsmákba mentem inni, és sokat verekedtem. Mindig a boldogságot kerestem, boldog akartam lenni, de csak rövid időre sikerült, mert mindig elmúlt. Minden nap, újra és újra kerestem az örömöket.

Eljött az idő, hogy megnősüljek. Isten talált számomra egy hozzám illő társat. Több mint 100km tőlem. Akkor még nem tudtam, hogy Istennek terve van velem. Még amikor bűnben éltem, már terve volt, és gondoskodott arról, hogy kihozzon  engem abból a környezetből amiben éltem.
Feleségem (Móni), már gyermek korában járt a gyülekezetbe.
Azután ismét kezdet járni, engemet is hívott, de én nem mentem, mert nem szerettem a hívőket, a keresztyéneket. Mindig úgy láttam, hogy én sokkal jobb vagyok mint ők, sokkal jobb hívő, jobb keresztyén.

Egy nap, még is elmentem, hogy lássam mit is jelent hívőnek lenni. Nem figyeltem miről prédikálnak, mindig arra gondoltam mikor lesz már vége. Nem éreztem jól magam, ott abban a környezetben, ezért minél hamarabb szabadulni akartam onnan.
Egy alkalommal feleségem el ment a gyülekezetbe, én otthon maradtam. Mégis otthon Istenről elgondolkodtam, arról, hogy én tudom, hogy ő van és megsem hiszek benne.(ez a Szent Szellem munkája volt) Ahogy ott ültem a szobában elkezdtem imádkozni, és kértem hogy mutassa meg magát, hogy lássam azt, hogy Ő van.
Amikor feleségem haza jött a gyülekezetből, nagy örömmel mesélte, hogy Amerikából jöttek testvérek, akik a cigány gyerekekkel foglalkoznak. Kérte, hogy másnap én is  menjek vele a gyülekezetbe, hogy lássam én is szolgálatukat. Mert másnap volt az utolsó nap és tartanak egy búcsú estét, mert azután mennek haza, vissza Amerikába.
Elmentem kíváncsiságból, hogy lássam miből is áll szolgálatuk. Nem nagyon sikerült figyelni, mert nem tudom már miből szolgáltak, nem fogott meg a szolgálatuk. Mégis a végén Isten megmutatta az ő dicsőségét. A testvérnők (az amerikaiak közzűl) fel álltak és oda mentek a cigány gyerekekhez és át ölelték őket. Sírtak és örültek egymásnak. Azután az egész csoport oda ment és mindenki ölbe vett egy kis gyermeket. Akkor láttam Isten szeretetét bennük. Láttam isten szeretetét ami nem személyválogató, akkor megértettem, hogy Isten szereti a cigányokat is. Akkor megértettem, hogy engem is szeret, és ő személyesen eljött az amerikaiakban. Küldött egy testvérnőt, egy csoportott Amerikából, hogy meglássam őt. Akkor ott, összetörtem az Úr előtt, és eldöntöttem, hogy őt akarom követni, szolgálni. Mégis nem mentem előre amikor a felhívás volt, szégyen volt a szívemben. Kimentem a gyülekezetből, nélküle, de otthon nem hagyott nyugodni. A Szent Szellem dolgozott a szívemben. Alig vártam a következő alkalmat, a vasárnapot, hogy el tudjak menni a gyülekezetbe, hogy ott találkozzak az Úrral.
Vasárnap az egész istentisztelet alatt kételkedés volt a szívemben, hogy Isten nem tud nekem megbocsájtani, mert olyan sok bűnöm van. Eljött a hívogatás ideje, a lelkipásztor hívta a megtérésre az embereket, és én nem tudtam dönteni, nem volt erőm, féltem, és akkor felnéztem és kezdtem imádkozni. Kértem Istent, szóljon hozzám, hitetlenhez, mert nem hittem el, hogy Ő meg tud bocsájtani, még egy olyan bűnösnek is mint amilyen én voltam. Istennél nincs lehetetlen, mert Ő meg tud bocsájtani mindent, a legnagyobb bűnöket is. Isten szólt hozzám egy ének által is, mert ő nagyon szeretett. A zenekar el kezdte énekelni azt az éneket „ jövök Jézus te eléd, hozom bűnöm keresztjét.” Akkor Isten adott erőt, és a szégyent kivette a szívemből. Akkor ott teljes szívemből döntöttem, sírtam, zokogtam a bűneim miatt. Akkor ott éreztem, hogy Jézus mellettem áll és simogat és azt suttogja hogy „veled vagyok minden nap, a világ végezetéig”. Éreztem, hogy leveszi a bűn terhét rólam, mert ő már magára vette. Ő meghalt a bűneinkért, az Ő vére az ami meg tisztít bennünket minden bűntől, ő hordozta bűneink terhét, és ő szenvedte el, bűneink büntetését.
Feleségem egy hét után döntött.  Istent választotta ő is. Ez 2007 szeptemberében történt.

Most együtt szolgálunk neki teljes szívünkből.
Isten megáldott bennünket két fiúval, Dávid és Roland. Igyekszünk gyermekeinket is Isten félelmében nevelni, hogy egy nap ők is Őt válasszák.

Te aki ezt a bizonyságot olvasod és ebben a helyzetben vagy, kérlek keres egy gyülekezettet, ahol ismerik Krisztust, és ismerd meg te is Őt. Számodra is van kegyelem, A mi drága Jézus Krisztusunk téged is szeret, és téged is meg akar menteni, a te bűneidet is meg akarja bocsájtani, el akarja törölni. Szabaddá akar tenni. Szabaddá a bűn hatalmától, minden megkötözöttségtől. Téged is meg akar változtatni és neked is egy új életett akar adni. Fogad el mentő kezét.
Tudom, hogy megtudja tenni, mert én is megtapasztaltam és tapasztalom minden nap az Ő megmentő és szabadító szeretettét.